A hétfőm megint ugyanúgy kezdődött,mint a múlthét péntek. Anya felkeltett, elkészültünk és elmentünk a rehabra. Izgalmas kis élet..tudom! Ugyanott kellett várakoznunk,mint pénteken. Leültünk és beszélgettünk anyával ilyen semleges dolgokról. Tanulás,főzés,takarítás..
-Hannah ott jön az a fiú,akivel pénteken is beszélgettél.
-Idejön?
-Igen.
-Csókolom. Szia Hannah.
-Szia..-köszöntem. -Anya, ő Martin. Martin, ő Erika.
Na jó..ennél gázosabb nem is lehetne a dolog. Miért jött ide?! Nem hiányzik ez nekem..Na mindegy.Beszélek vele pár sort aztán majd elmegy.
-Örülök, hogy megismerhetlek Martin. -köszöntötte anya.
-Én is örülök, hogy megismerhetem Önt.
-Nem baj ,ha leülök Hannah?
-Hát éppen.. -De igen, menj már el!-gondoltam.
-Hannah elmegyek egy kávéért az automatához, nemsokára jövök.
-Jól van anya. -Remek,most még egyedül is hagy egy idegennel..Kösz anya!
-Baj, hogy itt vagyok, mert olyan az arcod meg a hangod is, mintha nem lenne kedved hozzám.
-Mostanában szeretek egyedül lenni. -Ez elég bunkó volt..Na mindegy. Mondjuk ari,hogy megkérdezte.
-Vagy csak nincs kedved egy idegennel beszélgetni, akit szemmel láthatólag nem is csípsz.
Nevettem rajta. -Igaz, hogy nem ismerlek ,de pont emiatt, azt sem mondom,hogy nem csíplek.
-Megszeretnél jobban ismerni?
-Talán..-mosolyogtam. Fogalmam sincs, hogy megakarom-e. Mondjuk mostanában eléggé magamba fordultam. Lehet így anyáék kicsit boldogabbak lennének, ha lenne legalább egy barátom.
-Rendben. -nevetett. -Mikor végzel ma itt?
-Változó. Miért?
-Ha esetleg lenne kedvetek eljönni velem valahova, akkor csörgess meg ezen a számon.
Kezembe adott egy papírt. -Mi ez a többesszám?
-Nem hiszem,hogy anyukád elengedne egy vadidegennel.
-Ki tudja. -Dehogynem,még utánad is dobna..
-Akkor majd csörgess, ha jönnétek én pedig visszahívlak. Most mennem kell,mert végzett a nővérem.Szia!
-Szia.
Néhány másodpercig voltam talán egyedül, mert aztán anya hangját hallottam meg.
-Miről beszélgettetek?
-Arról,hogy nincs-e kedvünk elmenni vele valamerre, miután itt végeztünk.
-És neked van kedved?
-Nem tudom..nem ismerem és..
-Hannah, ha nem szeretnél elmenni vele, akkor tudd,hogy nincs rád erőltetve.
-Tudom,de még nem mondtam nemet se, se igent.Még eldöntöm. Azt mondta,ha vége a rehabnak,akkor szóljak neki,ha van kedvem.
-Értem. Kérsz a forró csokimból?
-Azt mondtad kávét veszel.
-Mert az hivatalosabban hangzott. -nevetett.
-És tényleg! -nevettem és ittam a forró csokiból.
Pár percre rá megérkezett Dr.Hencz és elkezdtük a rehabot. Most eléggé sokáig tartott,ahogy éreztem,bár anya szerint nincs időérzékem.Mikor már vége lett a rehabnak és anyával kifelé tartottunk,mondtam neki ,hogy hívja fel ezt a számot és a kezébe adtam,azt a papírt,amire a srác száma volt felírva.
-Szóval elakarsz menni vele.
-Csak hívd..vagy várj beszélek én!
Kicsengett.Alig csengett kettőt-hármat,már ki is nyomta.Visszahívott.Anya felvette nekem és odaadta.
-Szia Hannah.
-Szia..
-Mihez lenne kedved pontosan?
-Nekem mindegy. Bármihez.
-Jól van.Hol találkozzunk?
-Nem messze a Virág utcától van egy Pizzéria.Ott!
-Jól van. 15 perc és ott vagyok.Szia.
-Szia. -És kinyomtam.
-Menjünk a Pizzériához.Tudod hol van?
-Miért is kell,hogy veled menjek?
Ezt mondtam,még utána is dobna.-Nem akarok egy idegennel kettesbe lenni.
-Annyira nem is idegen.
-De igen,kétszer találkoztunk vele.
-Igaz..
Elindultunk a kocsihoz és elautóztunk a Pizzéráig. Azt beszéltük meg anyával,hogy ő a kocsiban marad,amíg mi bent leszünk,mert nem akar zavarni..Ez kicsit sem egy randi,na mindegy.
-Itt van pénz a pizzára,meg vegyél valami üdítőt is.
-Oké anya. -Éppen nyitottam volna az ajtót,mikor anya megfogta a vállam.
-Kicsim,ne legyél vele ellenszenves. Nem ilyen voltál kicsiként sem.
-Akkor még nem volt ennyi problémám.
-Most sincs kicsim,mi itt vagyunk neked apával és a nővéreddel. Segítünk mindenben.
-Nem kell mindenben! Nem vagyok béna! Úgy csináltok, mintha se kezem, se lábam nem lenne! Attól még,hogy vak vagyok tudok majd teljes életet élni. Azért járok erre a sok szarra, nem?! -kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót.
Úgy csinálnak,mintha egy béna lennék. Szerintem nem véletlenül járok erre a rehabilitációra,hanem azért,hogy később boldoguljak majd az életben.Ezzel mindig mindenki ki tud idegelni..Keményem kell küzdenem,azért,hogy legyen belőlem később valami.Zenész vagy valami más..
-Szia Hannah.
-Szia..
-Valami baj van?
-Nincs. -ráztam meg a fejem.
-Van kedved bemenni pizzázni?
-Aha..menjünk!
Beültünk és rendeltünk is pizzát.
-Megkérdezhetem hol laksz?
-Bodajkon. És te?
-Én Szabadegyházán.
-Akkor biztos jobb programod is lenne,minthogy itt ücsörögj egy vak lánnyal.
-Mint példul'?
-Bulizni,csajozni,haverozni...
-Szóval te ezt csinálnád itt?
-Igen!
-Nem is mondtad,hogy a lányokat szereted.Most megleptél!! -nevetett.
-Ne forgasd ki a szavaimat! -és hozzávágtam a legelső dolgot,ami a kezembe akad.
-Most komolyan hozzám vágtad az étlapot?!
-Teljesen komolyan! -nevettem.
-Hannah..
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Van most valakid? -kérdezte kicsit bátortalanul.
-Nincs. Nem is lenne rá időm. Ebben a pár évben minden percemet lekötötte a vakság és a "kigyógyulás".
-Ja értem.
-És a nővéreddel mi történt,hogy ide jár?
-Fél szemére vak és ő vizsgálatokra szokott járni.
-Hogy történt?
-Az egyik volt barátjával történt egy kis nézeteltérése.
-Úristen!Mi? Megverte?
-Igen..és ez a szemébe került.
-Ne haragudj, hogy rákérdeztem..
-Semmi baj. Már túltettük magunkat rajta.
-Ezen?Hogy?
-Nehezen. Eleinte nem volt könnyű, de pár hónap alatt sikerült túltenni magát rajta.
-Én nem tudtam volna feldolgozni. Ezt sem tudom,borzasztóan rossz érzés.
-Megértem. A te eseted rosszabb,mint a nővéremé,de hidd el megfogsz ezzel barátkozni.
-Nem hiszem..
-Itt is lenne a Hawai-s pizza. -letette az asztalra,mert hallottam,ahogy koppan a tányér. -Neked pedig a Magyaros. -tette le elém a pizzát.
-Köszönjük!
